Nyuszis történetek
Három füles
Bars Sári: Hímes tojás
Ha feldobom fehér,
Ha leesik sárga.
Nem dobom fel, nem esik le
Készül a vásárba.
Kihímezem előbb
Szivárvány festékkel,
Virágszirmot pingálok rá,
Tavaszi ég kékkel.
Jácintot, ibolyát,
Csibét, piros szívet,
Annak adom,
aki érte a legtöbbet fizet.
Nyúlanyó már kérte
fényes rézkrajcárért,
Csakhogy pénzért
nem eladó, sem bolyhos barkáért.
Locsolkodók jönnek
húsvét másodnapján,
Szagosvizet hintenek rám,
Nekik oda adnám.
Zelk Zoltán: A három nyúl
(verses mese )
Egyszer régen, nagyon régen, zúgó erdő közepében,
három nyulak összegyűltek, selyemfűre települtek,
ottan se ültek sokáig, talán csak egy félóráig.
Amikor felkerekedtek, hogy már végre hazamennek,
egy szarka felettük szállott, s így kiáltott:
-Mit csináltok? Mit csináltok, három nyulak?
Úgy ültök ott, mint az urak!
- Úgy, úgy bizony, mint az urak! -felelték a három nyulak.
-Ezután már urak leszünk, ebédre rókahúst eszünk!
Nem fogjuk az időt lopni, most indulunk rókafogni!
-Csacsi szarka, nem elhitte? Repült is már, a hírt vitte, s buta róka is elhitte.
De hát hogyne hitte volna, akármilyen ravasz róka, mert a szarka így kiáltott:
-Egy jegenye fölött szállok, mikor lenézek a földre, három nyulak ülnek körbe.
Összebújva tanácskoznak.. Jaj, mekkora nyulak voltak!
Jaj, mekkora fejük, szájuk, a medve egér hozzájuk!
Hát még miről beszélgettek? Hogy eztán csak rókát esznek!
-Ennek a fele se móka! Szedte is lábát a róka.
Futott ki az erdőszélre, csak mielőbb odaérne!
Hát amint ott futott, szaladt, szembe vele farkas haladt:
- Szaladj te is, komám farkas, jaj, mit láttam, ide hallgass!
Az erdő közepén jártam, most is borsódzik a hátam,
sosem láttam ilyen szörnyet, ottan ültek három szörnyek!
Három nyúl volt, és akkora, fél méter is volt egy foga!
Hát még miről beszélgettek? Hogy eztán csak farkast esznek
-No hiszen egyéb se kellett, a farkas is futni kezdett,
a rókával versenyt futott, majdnem az orrára bukott!
Addig futott, amíg szembe nem jött vele egy nagy medve.
A medve így szólongatta: -Hová szaladsz, farkas koma?
- Medve komám, ne is kérdjed, szaladj, ha kedves az élted!
Erdő közepében jártam, jaj, mit láttam, jaj, mit láttam!
Három nyulak ottan ültek, éppen ebédre készültek.
Akkora volt foguk, szájuk, kisegérke vagy hozzájuk!
Hát még miről beszélgettek? Hogy eztán csak medvét esznek!
-Egyébre se volt már kedve, szaladni kezdett a medve.
Elöl róka, hátul medve, közbül a farkas lihegve.
Így szaladtak erdőszélre, szomszéd erdő közepébe.
Szaporán szedték a lábuk, szellő se érjen utánuk.
Amíg futottak lihegve, egy vadász jött velük szembe.
Nézi is őket nevetve: -Együtt róka, farkas, medve!?
-No hiszen, csak ne nevessél, vigyázz, nehogy bajba essél!
Szaladj inkább te is erre! -kiáltott rája a medve.
-Az erdőben három szörnyek, puska sem öli meg őket.
Három nyulak, de akkorák, nem láttam még ilyen csodát!
-Szedte lábát a vadász is, eldobta a puskáját is.
Ijedtében megfogadta, most az egyszer érjen haza,
csak ne falják fel a szörnyek, sohase vadászik többet.
Ezalatt a nyusziházban, fűszálakból vetett ágyban
három nyuszi aludt szépen, összebújva békességben.
Egyszer volt, hol nem volt, kerek erdő szélén volt… Nem más, mint a húsvéti nyuszi háza. Olyan volt az egész, akár egy hímes tojás. Kerek az ablaka, kerek az ajtaja, még a kéménye is kereken pöfékelte a kerek füstöt.
Történt egyszer, hogy a legkisebb nyúllány ─ Nyuszi Juci ─ kirándulni ment a testvéreivel. Elhatározták, hogy felmásznak a hegy tetejére.
A két nagyobb ─ Anci és Manci ─ fürgén fel is kapaszkodott a tetőre. Lihegve, sietve Julcsi is követte őket.
Megcsodálták a felhősipkás hegyeket, a délceg fenyőket és a lankás völgyeket. Julcsi, kicsit távolabb, egy hegyi kecskét pillantott meg. Mind közelebb merészkedett a hegytető pereméhez. A kövek meglazultak a talpa alatta, ő pedig leesett…, zuhant lefelé…, egészen addig, míg egy kiálló ágacskán fent nem akadt. Juci sírva kapaszkodott … Testvérei nem tudtak neki segíteni, ezért elszaladtak segítségért… Nyuszi Juci panaszos makogása messzire elhallatszott.
Éppen arra járt a róka, legkisebb fiacskájával. Hamarosan meg is pillantották a szorult helyzetben lévő nyuszit.
– Segítsünk neki, édesapám! – szólt a kis róka.
– Nem bánom, segítsünk!
Az öreg róka addig-addig ügyeskedett, míg Juci közelébe nem ért. Lenyújtotta hosszú farkát, amibe a nyuszilány bátran bele is kapaszkodott. Felhúzta a hegy tetejére.
– Most meg fogsz enni? – kérdezte riadtan Juci.
– Dehogy eszlek, dehogy eszlek!
– Csupán segítettünk neked! – felelte a kis róka.
A két róka elszaladt. Juci ámulva nézett utánuk. Közben lihegve, loholva, hosszú kötéllel, megérkezett a nyuszi-család. Csodálkozva látták legkisebb gyermeküket sértetlenül, épen, egészségesen.
Juci elmesélte, mi történt vele. Az első rémület után mindannyiuknak eszébe jutott valami…
Elérkezett a hímes tojást ajándékozó húsvét napja. Rókáék a pisztrángos tóhoz indultak. A lyuk szájánál majdnem elestek valamiben. Gyönyörűséges hímes tojások sorakoztak a bejárat előtt.
– Látod, édesapám, – szólt a legkisebb rókafiú – csodálatos dolog valakin segíteni. Lám, nyusziék így köszönték meg a segítséget!
A rókacsalád apraja és nagyja boldogan csodálta az ünnepet köszöntő hímes tojásokat.